A napokban rám jött a süthetnék, na ilyen melegben keksz, vagy egyéb bonyolult dolog szóba sem jöhetett, maradt a muffin. Gyorsan bekeverem, beteszem a sütőbe és kész. Azt is szeretem még a muffinban, hogy tipikus "mi van itthon" sütemény. Ha csoki, akkor csokis muffin lesz, ha kókusz, akkor kókuszos, ha baracklekvár, akkor barackos. Most citrom volt itthon, így lett citromos.
A gond csak akkor jelentkezett, amikor kiderült, hogy a recept alapján elég lenne csak 2,5 dl joghurt, nálunk a hűtőben pedig egy nagy pohárnyi lapult, ami bő 3,5 dl volt. Mivel nem akartam azt, hogy megmaradjon közel másfél deci natúr joghurt de kétszerre sütni sem, így másfélszeresét vettem a recept hozzávalóinak, és tepsiben sütöttem ki. Ennyi bevezető után jöjjön a recept (zárójelben odateszem az eredeti recept mennyiségeit is - az 12 muffinhoz való adag):
40 dkg liszt (a recept kétfélét ír: 12 dkg teljes kiörlésű liszt, 14 dkg finomliszt, de jó volt csak finomlisztből is) 3 (2) teáskanál sütőpor, 3/4 (1/2) teáskanál szódabikarbóna, 2 citrom reszelt héja (a receptben is ennyi volt, és nem volt itthon több citrom), 1 (1) tojás (elég volt hozzá), 18 (14) dkg cukor (a receptek cukormennyiségéből rendszeresen lecsípek egy kicsit, és általában elég édesek így is), 1 (0,8) dl étolaj (itt is lecsíptem kicsit). A hozzávalókat összekevertem egy tálban, tudom két külön tálban illene, egyikben a száraz anyagokat (liszt, sütőpor, szódabikarbóna) másikban többit, de muffinnál eddig még mindig bevált az 1 tálas módszer. Egy közepes tepsit kivajaztam, kiliszteztem és beleöntöttem a keveréket, és vastag sütit szerettem volna, ezért volt a közepes tepsi, de a nagy sütő tepsi is jó lett volna. Addig sütöttem 180 fokon (előmelegítve!), amíg a teteje szép barna nem lett, és a beleszúrt tűre már nem ragadt (ez kb. 25 perc volt). A citromokat kicsavartam, és habverővel porcukrot kevertem bele, amíg kellően savanyú-édesnek nem találtam. A sütit még a tepsiben meglocsoltam ezzel a citromos-cukros lével, így igaz, hogy egy kicsit ragadós lett, de még citromosabb.
Jó étvágyat hozzá.
Ha érdekelnek további receptek, praktikák a háztartással kapcsolatban, keresd fel a www.haztartasipraktikak.hu oldalt.
Mikor először találkoztam a brokkolival, azt hittem hogy nem más, mint egy zöld színű karfiol. Utána azt tudtam meg róla, hogy Ámerikában a gyerekeket terrorizálják azzal, hogy egyék meg. És ezután sok éves csend következett, amíg a brokkoli jól érezte magát a zöldséges polcán, és én is meg voltam nélküle. Aztán kipróbáltam, és azóta sokszor eszünk brokkolit (legalábbis mi nők, férjem nem szereti, igaz meg se kóstolta még).
során lett pár kedvenc eszközöm a konyhában, amik nélkül persze ugyanúgy el lehet boldogulni, de velük sokkal egyszerűbb.